Sokan azért jönnek művészetterápiára, hogy „kikapcsolódjanak”. Én viszont abban segítek, hogy tisztábban láss. A művészet nálam nem hobbi, hanem egy különleges nyelv. Használjuk a színeket, a formákat, az agyagot, a zenét vagy akár a mozdulatot – mindegy, milyen eszközzel dolgozunk, a cél ugyanaz: hogy a benned lévő zajból valami olyat építsünk, ami végre értelmes. Nem „szép” tárgyakat gyártunk, hanem megkeressük az összefüggéseket az életed eseményei között. Mert ha látod a saját működésed kódját, már nem a véletlenek irányítanak. (…)
Mit kapsz a közös munka során?
Láthatóvá tesszük a belsőt: Ami a fejedben gubanc, az kívül egy világos jel lesz. Mindegy, hogy egy agyagfigura, egy kollázs vagy egy mozdulat az – ha már látod a problémát, te uralod őt, és nem ő téged.
Összekötjük a pontokat: Segítek észrevenni a mintákat. Rájövünk, miért futod ugyanazokat a köröket, és hol tudsz végre kitörni belőlük.
Eszközt, ami kint is működik: Nem egy buborékban ülünk. Olyan felismeréseket viszel haza, amikkel másnap magabiztosabb leszel a suliban, a munkádban vagy az emberi kapcsolataidban.