Antal Lívia, Olivia
2017 junius
Az „én” definíciója és funkciója
Az énképkutatással kapcsolatos elméletek áttekintése előtt fontosnak tartom az „én (self)” fogalmának ismertetését.
Kőrössy (2004) definíciója szerint az „én” nem más, mint a személyiségnek azon meghatározó és komplex része, amely mentális reprezentációk formájában tartalmazza az önmagunkról alkotott ismereteinket, tudásunkat, tapasztalatainkat és élményeinket. „Az énfogalmat alkotó sokféle ismeret, tapasztalat, érzés egyetlen egésszé integrálódik az egyén számára, amelyet az önazonosság és a folyamatosság érzése jellemez” (Kőrössy, 2004, 52.).
Cole és Cole (2006) hangsúlyozzák, hogy az énkép a csecsemőkor végén megjelenve a további fejlődési szakaszokba érve folyamatosan megújul, ugyanis a korspecifikus kognitív és társas változások jelentős hatást gyakorolnak az énfogalomra.
Kőrössy (2004) az én komplexitását továbbá azzal magyarázza, hogy az énfogalom az egyén saját magáról alkotott tulajdonságai, tapasztalatai mellett olyan kategóriákat is magában foglal, mint például a társas identitás, a szerepidentitás, vagy akár a nemi identitás.
Smith és Mackie (2001) alapján a koherens self-nek két fontos összetevőjét különböztethetjük meg, az énfogalmat és az önértékelést. Az énfogalom tartalmazza az évek folyamán önmagunkról összegyűjtött tudást, a személyes jellemzőink alapján kialakított meggyőződéseinket, még az önértékelés az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinket foglalja magában. Az
énfogalmat és az önértékelést olyan tényezők befolyásolják, mint a saját viselkedésünk, gondolataink, érzelmeink és a mások által, irányunkba produkált reakciók.
Cikk folytatása: Énkép eltérés elmélete a párkapcsolati krízisek tükrében